Miért csaljuk meg párunkat?
"Kata sokáig hezitált, de végül úgy döntött, hogy nem csalja meg a férjét, Pétert. Gábor, a kollégája nagyon régóta csapta neki a szelet, Kata ráadásul egy ideje már úgy érezte, hogy a férje nem nagyon figyel rá."
De nem mindenki dönt úgy, ahogy Kata tette. A lehetőségek és alkalmak jönnek-mennek és akár egy elkötelezett szerelmes is más életében, karjaiban, vagy akár ágyában köthet ki. Az emberek sokféle okból csalják meg a másikat és minden mögöttes motiváció különböző viselkedéshez vezethet, ezek pedig akár szokásokká válhatnak. Több kiváltója is lehet egy-egy megcsalásnak, de talán az alábbiak lehetnek a leggyakoribbak:
Be nem teljesült kapcsolati szükséglet
Ha valamilyen kapcsolati szükséglet nem teljesül (szexuális elégedettség, érzelmi intimitás, biztonság, vagy odafigyelő társ), akkor több választása is lehet valakinek; megvizsgálja, hogy pontosan melyek ezek a szükségletek és tudatossá tenni azokat, vagy éppen hagyni, hogy akár tudat alatt irányítsák a viselkedésünket. Az első esetben ezt jó esetben megbeszélhetjük a partnerünkkel közvetlenül, megkezdve ezzel egy párbeszédet a társunkkal. Sok esetben persze a másodikat választjuk, aminek természetesen meg lehet a maga oka és ugyanúgy fel tehetjük magunknak az elemző kérdést: „Hogyan irányít engem a be nem teljesült szükséglet?”
Be nem teljesült önbizalmi szükséglet
Ha a saját magabiztosságunk, vagy önbizalmunk inkább attól függ, hogy mások milyen üzeneteket közvetítenek felénk, előfordulhat, hogy mások visszajelzéseiben keressük azt. Az a képesség, hogy el tudunk másokat csábítani, vagy éppen annak az érzése, hogy vonzók vagyunk, sok esetben arról szólnak, hogy egész egyszerűen ezt a visszaigazolást nem kapjuk meg máshonnan. Ezzel együtt egy olyasvalaki, aki kívülről várja a megerősítést, lehet, hogy könnyebben igent mond egy csábítónak. Az alapmotívum itt az, hogy képesek vagyunk csábítani, illetve, hogy vonzók vagyunk.
Magány
Előfordulhat az is, hogy valaki akár egy partnerkapcsolatban is egyedül érzi magát, a saját megélése arról szól, hogy a társa nem figyel rá. Ennek eredményeképpen a másik fél borzalmasan egyedül érezheti magát és máshol keres társaságot, illetve figyelmet. Ez akár indulhat egy ártatlan viselkedésnek, ami kiteljesedhet egy olyan szélesebb önfeltárásig, ami intellektuális, érzelmi és akár fizikai „sharinghez” vezethet.
Düh
Néhányan a dühüket inkább passzív-agresszív módon, semmint közvetlenül a partnerüknek fejezik ki. Ahelyett, hogy szemtől-szembe konfrontálódnánk a partnerünkkel, inkább olyan megoldásokat választunk akár tudatosan, akár tudattalanul, ami visszavágás a partnerüknek, de nem közvetlenül, nem szemtől szembe. Mégis, ez okozhat egyfajta „beteljesedést” és a düh érzetének csökkenését. Ez a passzív-agresszív attitűd akár megcsaláshoz is vezethet.
Félelem az elköteleződéstől, vagy a közelségtől
Néhányan nem érzik jól magukat egy olyan kapcsolatban, ahol túl közelinek érzik magukhoz a párjukat, vagy a párja túlságosan közli kapcsolatot szeretne. Ez nagyon sokszor abban fejeződik ki, hogy valaki egyszerre fél az elhagyatástól és a szabadság elvesztésétől is egy kapcsolatban. Ilyenkor sok esetben bejöhet egy harmadik fél (bármelyik oldalon) aki akár az elköteleződés látszatát nyújtja, vagy éppen azt bizonyítja, hogy „nem is vagyok én annyira elköteleződve, a szabadságom megvan”. Ez ismételten vezethet megcsaláshoz, de azt az utat is választhatjuk – mint mindig – hogy megvizsgáljuk magunkban ezt az érzést, vagy gondolatot és megosztjuk a párunkkal.
Emlékek
Egy találkozásban benne lehet az is, hogy valamiféle emléket ébreszt bennünk. Lehet szó ilyenkor akár egy korábbi önmagunkról, vagy egy régebbi kapcsolatunkról. Nem ritka eset, hogy régi serdülőkori vagy fiatal felnőtt szerelem szövődik újra egy hosszú távú kapcsolat felbomlása után (vagy éppen közben). Ebben talán az is benne van, hogy újra vágyunk egy időközben megszépült érzésre vagy kapcsolatra. Ilyenkor még mintha a tinédzserkori hormonok is újra tombolnának.
Ezeken felül természetesen létezhet még jónéhány motiváció, ami alapot adhat arra, hogy megcsaljuk a párunkat. Ha ezek közül bármelyiket felismerjük magunkban, akkor érdemes megérteni a saját érzéseinket és gondolatainkat és ha lehetőség van rá, megosztani a párunkkal. Ezzel elindulhat egy kommunikáció a két fél között, ami segíti a jobb párkapcsolat kialakulását.
