[Esettanulmány] Hogyan segít a pszichológus?

Ebben a posztban egy esettanulmány első részét szeretném leírni. A történet Kláráról és Bencéről szól. Kettejük kapcsolatáról, ami kezdetben lángol, ami aztán fokozatosan megváltozik. Az első részben elmesélem az alaptörténetet, a következő posztokban pedig leírom Klára útját és együttműködését a pszichológussal.

A történet fiktív, de mégsem, hiszen ehhez hasonló történettel nagyon sokszor találkoztam a praxisomban. Ha valaki magára ismer, az csakis azért lehet, mert 2018 Budapest.

"Klára tegnap töltötte a 29. születésnapját. Magába révedt otthon, egyedül, miközben egy finom szekszárdi bort kortyolgatott…

Vidékről jött fel Budapestre azután, hogy a Debreceni Egyetemen a közgáz nem nagyon jött be neki és a harmadik félévet már Pesten kezdte meg. Somát, akivel akkortájt együtt is volt, meg nem is, nagyon megviselte az, hogy Klára Pestre költözött és a távkapcsolatuk végül nem is nagyon működött.

Klára imádta Pestet, imádott ide egyetemre járni. Habár először félelmetesen nagynak érezte Debrecen után, végül az a pezsgés, a sok ember, a nyári Budapest szinte elvarázsolta fél év alatt.

És persze jöttek udvarlók is; egy részük komoly, egy részük nem, de persze Klárának jól esett minden srác érdeklődése. Végül volt egy fiú, aki valahogy más volt mint a többi. Klárának fogalma sem volt miért, nem lehetett ezt megmagyarázni, de valahogy más volt. Bence kedves, figyelmes és odaadó volt, szinte nem lehetett benne hibát találni. Volt egy olyan eset, amikor Klára hazament Nyírlugosra és Bence több, mint 4 órát utazott csak azért, hogy Klárát névnapján megajándékozza egy szál virággal. Természetesen Bence meglepetésszerűen toppant be, de Klára imádta, a föld fölött járt nem is egy, hanem több centivel. Klára érezte, hogy Bence elhozta neki a boldogságot és annyi idő után /Klárának akkor már fél éve nem volt komoly kapcsolata senkivel/ van valaki, aki mellette van és lehet rá támaszkodni. Egy kis idő után össze is cuccoltak egy albérletben, ami kicsi volt, de végre Klára azt érezhette, hogy valakihez tartozik, valakinek végre ő a legfontosabb, és ami ennél talán lényegesebb: elindult az élete egy férfival.

Aztán a hétköznapok valahogy egyre nehezebbek lettek..Bence már nem figyelt rá annyira. Inkább a haverjaival szervezett programot, mint vele, vagy éppen a számítógépével volt elfoglalva…pedig Klára még a haját is befestette szőkésre (teljesen szőke nem akart lenni, mert akkor azt érezte volna, hogy teljesen feladja magát) és igyekezett elegánsabban öltözni, mert tudta, hogy Bence inkább azt szereti (holott Klára inkább a sportosabb ruhákat vette fel és eredetileg barna haja volt).

Egyre többet veszekedtek. De igazából ezek nem veszekedések voltak, mert Bence mindig ráolvasott valamit Klára fejére („..nem volt vasalt ingem reggel…”), amit Klára igyekezett mindig kijavítani és közben megfelelni Bence igényeinek, de végül mindig volt valami, ami nem tetszett neki. Szinte mintha kifogásokat keresett volna.

A veszekedések egyre sűrűbbek lettek és a szőnyeg alá egyre több került…Bence már nem csak a haverokkal töltött egyre több időt, hanem a telefonja társaságában is...

Már két hónapja elköltözött, de Klára még mindig vele kel és vele fekszik…egyszerűen nem tudja kiverni a fejéből. Reggelente van, hogy arra ébred, hogy a könnyeitől nedves a párnája. Vagy éjszaka arra ébred, hogy remeg, a szíve kalapál és közben nem kap levegőt. Ilyenkor szinte tiszta víz. Egyszerűen nem tudja mi lesz most..tényleg, mi lesz most? Nem tudja elképzelni, hogy ő kellhet valakinek. Nem tudja elképzelni, hogy egy másik férfihoz ér…egyszerűen idegen. Mintha nem is ő lenne, mintha elfelejtette volna a világ…"

Folyt. köv...

#párkapcsolatitanácsadás #pszichológus #párkapcsolatiesettanulmány #párkapcsolatitanácsadásbudapesten