[Esettanulmány - harmadik rész] Hogyan segít a pszichológus?

Az esettanulmányom harmadik része, ahol leírom, hogy Klára milyen érzésekkel és gondolatokkal jut el a pszichológus rendelőjéig és mi történik az első párkapcsolati tanácsadás órán. Érzések, gondolatok, pszichológus, Budapest, 2018.

Klára a szokásosnál idegesebb volt egész nap. Tudta (hiszen szinte erre készült egész nap), vágyott rá és egyszerre szorongott is attól, hogy ma pszichológushoz fog menni, párkapcsolati tanácsadásra. Egyáltalán fogalma nem volt arról, hogy hogyan lesz ez az egész, de amikor a pszichológus visszaírt, hogy tudja fogadni, az valamiféle megkönnyebbülés volt. Az járt a fejében, hogy végre, vége lesz ennek az egész rémálomnak, ami a szakítása óta tart. Vége lesz a reggeli szorongató érzéseknek, a napközbeni, állandó és lehangoló szomorúságnak és minden jobb lesz.

Délután ötre van időpontja, így egy kicsit hamarabb el kell jönnie a munkahelyéről, de nem volt gond, hiszen a főnöke, Kriszta megértette. Vele jó viszonyt ápolt Klára, és ha nem is mondta Krisztának, hogy hova megy, Kriszta jó eséllyel tudta. Krisztának jó empátiája és érzelmi intelligenciája van, ideje annál kevesebb.

Klára az odafelé vezető úton – ami kb. háromnegyed órát tett ki – egyre intenzívebb szorongást élt meg. „Mit csinálok én? Hova megyek? Egy idegen embernek el fogom mondani a legbelsőbb érzéseimet és gondolataimat? Bizonytalan vagyok. Biztos kell nekem ez a párkapcsolati tanácsadás?” Klára már majdnem visszafordult és inkább a hazafelé vette az irányt, mert szinte kitört rajta a pánik érzése, de aztán valahonnan belülről megint jött a „Szedd össze magad Klára!” és valahogy ez erőt adott ismét, még ha nem is sokat, csak éppen annyit, hogy a pszichológus rendelőjéig elmenjen.

Budapest, Hegy-köz 19. Klára ott állt a társasház kapujánál, 16:54 volt pontosan. Klára végignézte a kapucsengőt és ahogy a honlapon is írva volt, a második emelet 4-es ajtó mellett ott állt a Boldog Zsigmond pszichológus, párkapcsolati tanácsadás felirat. Klára kicsit bizonytalankodva, de felcsöngetett. Egy kellemes férfihang szólt bele: „Jöjjön fel kedves Klára, második emelet négyes ajtó.” „Köszönöm.” – válaszolta Klára, miközben még mindig gombóc volt a torkában.

Lassan felment a lépcsőn és az ajtóban egy ismerős arc várta Klárát. Ugyanaz a kellemes megjelenésű, kedves férfi tekintett vissza rá, akiről Klárának a bizalom és a kedvesség érzése jutott eszébe, amikor a honlapot böngészte. Zsigmond Beinvitálta Klárát a rendelőbe. A rendelő egy egyszerű berendezésű kis lakás volt, előszobával és egy kisszobával, aminek a bútorozása könyvespolcokból, két fotelből, egy szőnyegből, egy dohányzóasztalból és néhány növényből állt. Egyszerűnek tűnt, de Klára egyre inkább biztonságban érzete magát.

Zsigmond hellyel és kávéval kínálta Klárát, de Klára még egyelőre nem mert kérni semmit. Pontosan 17:02-kor ültek le. A pszichológus megkérdezte, hogy „Miben segíthetek?”. Ekkor Klárából elkezdett ömleni a szó és a könny egyszerre…mintha egyszerre kiszakadt volna minden, mintha feltéptek volna valamit. Zsigmond zsebkendővel és egy pohár vízzel kínálta meg Klárát és nyugalommal hallgatta a kliense beszámolóját. „Sajnálom Klárát, borzasztó érzés lehet mindezt így megélni.” – gondolta magában Zsigmond.

Klára szinte az egész ülést végig sírta, de a pszichológus biztosította, hogy ezzel ő rendben van és ezt teljesen oké így. „Én ezzel rendben vagyok” – mondta nyugodt hangon Zsigmond. Ez Klárát megnyugtatta és azt érezte, hogy itt biztonságban van és annyit sírhat, amennyi jól esik.

Az 50 perc leteltével Klára azt érezte, hogy nagyon sok mindent kiadott magából. Több hónap feszültsége volt ebben a folyamatos sírásban. A pszichológus végül azt mondta, hogy ismét szeretné látni Klárát a következő héten, de egyelőre még semmi konkrétat nem fogalmazott meg. Klárának most talán nem is volt többre szüksége. Egyszerűen csak sírni akart sokat és nem tartani magát.

A villamoson hazafelé kettős érzései voltak. Egyrészt sokkal-sokkal könnyebbnek érezte magát Klára, másrészt viszont azt gondolta magában, hogy mennyire volt gáz, hogy nekiállt sírni egy idegen embernek és nem bírta abbahagyni. Ez utóbbi inkább egy átmenő gondolat volt, nem is érzés és szerencsére hamar tovább szállt. Mire hazaért, leginkább azt érezte, hogy mennyivel könnyebb a lelke. És várja a következő találkozást.

#párkapcsolatitanácsadóBudapest #pszichológus #párkapcsolatiesettanulmány #párkapcsolatitanácsadásbudapesten