Amit minden érzelmileg bántalmazottnak tudnia kellene a párkapcsolatáról
Érzelmi bántalmazás a párkapcsolatban
Ismertünk valaha valakit - egy barátot, vagy családtagot, vagy akár bármilyen ismerőst, aki bennragadt egy egészségtelen párkapcsolatban? Amikor azt írom, hogy egészségtelen, akkor nem arra gondolok, hogy időnként vannak összezörrenések, vagy viták, hanem arra a helyzetre, amikor a felek egyszerűen nem illenek össze, vagy az egyik fél kihasználja a másikat. Jó eséllyel hallottunk/láttunk már ilyesmit, vagy éppen mi magunk is egy ilyen párkapcsolat részesei vagyunk.
Külső szemlélőként nagyon ritkán látjuk azt, hogy a másik párkapcsolata milyen is a hétköznapokban és hogyan alakul a mindennapok során. Azt sem tudjuk megítélni, hogy a mélyebb, intim pillanatok egy pár életében hogyan alakulnak. Viszont külső szemlélőként legtöbbször objektívan látunk a kapcsolat "látható" részére.
Az, hogy az ilyen párkapcsolatoknak része az érzelmi bántalmazás, vagy éppen hogy a pár mindkét tagja folyamatosan úgy érzi, hogy alapvető különbségek vannak közöttük, és a krónikus problémák már teljesen begyűrűztek a párkapcsolatba, még nem azt jelenti, hogy ez a párkapcsolat szükségszerűen fel is bomlik.
Valójában minél mélyebbre kerülnek a párok egy ilyen párkapcsolat "bugyraiba", annál nehezebb meghozni a felek közül valakinek meghozni azt a döntést, hogy véget vet ennek a kapcsolatnak. Nagyon ritka eset az, hogy "közös megegyezéssel, önreflektíven" szakítanak a párok.
Na de akkor miért is maradnak együtt?
A miért kérdésre nem lehet olyan választ adni, ami a logikán nyugodna. Az viszont teljes mértékben igaz, hogy különböző pszichológiai okok állnak a háttérben, ami oda vezet, hogy nem lépünk ki egy ilyen bántalmazó kapcsolatból.
Az egyik ilyen pszichológiai ok a félelem. Félünk attól, hogy mi lesz velünk, ha kilépünk egy ilyen kapcsolatból. Félünk attól, hogy mi lesz a másikkal, hogy mi fog történni vele, ha mi megszakítjuk ezt a kapcsolatot. Attól is félhetünk, hogy mások mit fognak szólni hozzá. Félhetünk attól is, hogy a másik kárt (akár fizikai) okoz bennünk, vagy félhetünk attól is, hogy mi okozunk kárt (érzelmi) a másikban. Gyakran, amikor kilépünk egy bántalmazó kapcsolatból, akkor ezekkel a félelmekkel kell szembenéznünk, ami nagyon nehéz. Eltarthat akár hónapokig, vagy éppenséggel évekig is. A változás, vagy változtatás egyáltalán nem könnyű.
A másik pszichológiai ok még az alacsony önbecsülés. Az önbecsülésünk arról szól, hogy képesek vagyunk a saját határainkat megtartani és racionálisan felismerni, hogy hol van az a pont, amikor már azt kell mondanunk valamire, hogy ezt nem. Vagy amikor ki kell és tudjuk mondani, hogy ez nem rólam, hanem a másikról szól. Mert gyakran a bántalmazó fél mindent a másik nyakába varr, a bántalmazott pedig ezt "kiegészítve" hajlamos a "saját nyakába varrni dolgokat." - "Miattad lettem ilyen dühös és kaptál egy pofont. Ha nem így cselekedtél volna, akkor nem kellett volna, hogy megbüntesselek!" - klasszikus bántalmazó gondolatmenet.
"Egy új kutatás azt mutatta, hogyha nem látunk egy ilyen kapcsolatból alternatívát, akkor az nagyon megnöveli annak a valószínűségét, hogy benne maradunk egy ilyen párkapcsolatban." - állítja egy 2017-es cikk. "Azok a nők, akiknek alacsony az önbecsülésük, azok jóval kevesebb lehetőséget látnak az aktuális, nem kíván párkapcsolatuk alternatívájaként."
A párkapcsolati "befektetés" és a szeretet/szerelem egy másik ok, ami miatt benne maradhatunk egy ilyen egészségtelen párkapcsolatban. Minél többet fektetünk érzelmileg egy párkapcsolatba, annál több erőt fordítunk egy kapcsolat megmentésébe. Ez egy idő után akár ördögi körré is válhat, változhat. Ezzel együtt, mivel az alapvető kapcsolódás jelen van egy ilyen párkapcsolatban, bármilyen önreflexiót, vagy racionális igazságot félreteszünk és a döntések pusztán érzelemvezéreltté válnak. Nem jobb, vagy rosszabb az érzelmi, vagy racionális döntés, de ebben az esetben a racionális oldal szinte teljesen kimarad a választásból.
Mit is kezdhetünk akkor, ha magunk körül látunk egy ilyen kapcsolatot?
Ezzel együtt érdemes megemlíteni az ilyen, egészségtelen kapcsolatokban az a tényezőt, ami másokat is érinthet. Sokszor nagyon szeretnénk ott lenni a másikért, amikor egy ilyen kapcsolatban benne van, de közben nekünk is valamilyen védőfalat kell emelni ezzel szemben.
Nem azt állítom, hogy magára kell hagyni azt, aki egy egészségtelen kapcsolatban részt vesz, hanem azt mondom, hogy egy fél lépést lehet, hogy nekünk is hátra kell lépni. Lehet, hogy már hónapok, vagy évek óta figyelünk és meghallgatjuk a másikat, ahogy beszámol a párkapcsolati bántalmazásokról, vagy éppen felvonultattunk már jónéhányszor olyan racionális érveket, amelyeket nem is értünk, hogy a másik miért nem fogad meg.
Ezekkel a másik tisztában van, mégis vannak olyan érvei (akár nekünk, akár magának), amelyek miatt mégis marad az egészségtelen kapcsolatában. Amikor azt érezzük, hogy már nehéz és kényelmetlen nekünk erről beszélni, akkor érdemes megfontolni, hogy eggyel hátrébb lépünk és elengedjük azt, hogy "jó tanácsokkal" lássuk el a másikat.
Ha esetleg ön is úgy érzi, hogy egy ilyen érzelmileg, vagy akár fizikailag bántalmazó kapcsolat részese, akkor érdemes lehet egy pszichológus, vagy párkapcsolati tanácsadó segítségét kérnie azért, hogy tudják tisztázni az okokat, hogy miért marad benne egy ilyen párkapcsolatban és a lehetőségeket, hogy hogyan és milyen módon lehet egy egészségtelen párkapcsolatot elhagyni.
Szekeres Kristóf pszichológus, párkapcsolati tanácsadó
