4 Súlyos párkapcsolati hiba, amit az elfoglalt emberek elkövetnek

Amikor egy hosszú távú kapcsolatban lévő pár szakít, akkor nagyon sokszor látom azt, hogy a pár egyik tagja egyáltalán nem is érti, hogy mi történik. A meglepett fél valami ilyesmi mond, vagy gondol magában: "Tudtam, vagy gondoltam, hogy nem tökéletesek a dolgok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire boldogtalan."

Amikor elfoglaltak vagyunk, nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy csak a fát látjuk, az erdőt pedig szem elől tévesztjük. Annyira a munkánkra koncentrálunk, hogy nem vesszük észre azokat a jeleket, amiket a partnerünk küld. Sok esetben még akkor sem, amikor azt kifejezetten mondja.

Nézzünk néhány gyakori hibát, amit az elfoglalt emberek gyakran elkövetnek és lássuk a megoldásokat is.

1. "A családomért teszem"

Tegyük fel, hogy nagyon sokat dolgozunk, mert éppen egy új vállalkozásba kezdtünk bele, vagy éppen a fő munkánk mellett van egy kis kiegészítő keresetünk. Érthető, ha azt gondoljuk, hogy "Lehet, hogy most nem törődöm annyit a családommal, de amit éppen teszek, annak hosszú távon lesz haszna, ezért oké, amit csinálok."

Lehet, hogy a motivációnk az, hogy hosszú távon tegyünk a családunkért, de csak ezzel az attitűddel biztosan nem fogunk. Fel is tehetjük azt a kérdést, hogy valóban a családért tesszük? Nem lehet, hogy akkor tennénk többet a családunkért, ha mondjuk egy kicsit (talán nem is kicsit) kevesebbet keresünk, de többet vagyunk velük? Talán. Valójában persze ez (is) kommunikáció, igények, megbeszélés és döntés kérdése. Boldog gyerekkor leírása viszont még biztos nem kezdődött így: "Az apám/anyám nagyon sokat dolgozott és szinte sosem volt otthon...". De egy jó párkapcsolati mesének sem része az, hogy '...a párom tulajdonképpen nagyon sokat dolgozik és elég ritkán van ideje rám..."

Talán érdemes úgy felfogni, hogy az idő, amit a párunkkal, vagy családunkkal töltünk, tulajdonképpen az is egy befektetés, akárcsak az idő, amit munkával töltünk. Az egyik esetben az érzelmi bankszámlánkat töltjük, a másik esetben pedig a pénzforgalmi bankszámlát. A választás a miénk :)

2. Nem vagyunk tisztában a partnerünk prioritásaival

Ha túl sokat dolgozunk, akkor előfordulhat, hogy az agyunk csak azzal lesz tele, ami nekünk fontos, arra kevésbé gondolunk, ami a párunknak fontos lehet. Talán egyáltalán nem is vagyunk vele tisztában, hogy a másiknak mi a lényeges. Mi a számít most éppen a partnerünknek? Mi volt az a téma, amiről a legutóbb szeretett volna velünk beszélni, de mi elutasítottuk? Ez bármi lehet. Akár olyan fontos dolgok is, hogy éppen most hogyan áll a kapcsolatunk, vagy nyaralási tervek, nagyon sok minden.

Jó megoldás lehet, ha kialakítunk egy szokást, amikor le tudunk egymással ülni beszélgetni. Például elmegyünk minden szerdán este meginni egy-két sört. Vagy minden csütörtökön együtt vacsorázunk annak dedikálva, hogy beszélünk a fontos dolgokról. Hagyjunk viszont időt ezekre a beszélgetésekre. Jobb, ha ilyenkor már nincsen semmi aznapra, mert így senki nem a "következő lépésen" fog gondolkodni.

3. Lesöpörjük a partnerünk jelzéseit

A párkapcsolatok egyik legfontosabb része, hogy a párok érzelmileg számíthassanak egymásra, hogy tudják azt, hogy ha szükségük van megértésre, vagy empátiára, akkor a másikra számíthatnak. Ennek egy fontos része, hogy érezzük azt, hogy ha szeretnénk, akkor a párunk figyel ránk. Persze nem mindig azonnal, itt és most, akármikor hozzáférhetően.

A párok egy kapcsolatban nagyon sok apró jelét adják annak, hogy szeretnék kivívni a másik figyelmét. Ilyesmire gondolok, mint például amikor dolgozunk valamin és a párunk bejön ugyanabba a helyiségbe és úgy tesz, mintha keresne valamit, vagy utánunk jön a fürdőszobába, hogy kérdezzen valamit. Fontos, hogy figyeljük a párunk ilyen apró jelzéseit is és ha úgy érezzük, akkor kérdezzünk rá, hogy erről van-e szó.

Sok esetben ideális az a szituáció, hogy a partnerünk odaáll elénk és azt mondja, hogy..."Beszéljük meg ezt és ezt". Ez szép és ideális, de sokszor egy-egy jelzés nem így szokott történni. figyeljünk tehát a másik nemverbális kommunikációjára is!

4. Kivetítjük a saját, belső feszültségünket a partnerre

Amikor valaki nagyon elfoglalt a munkájával, akkor vélhetően nagyon kevés energiája marad arra, hogy apróságokkal(?) törődjön. Ez nagyon sokszor azt eredményezi, hogy ezeken a kis dolgokon kiakadunk és a partnerünkre toljuk a felelősséget.

Például amikor hazaérkezünk, akkor látjuk, hogy a partnerünk cipője nincsen betéve a cipős szekrénybe. Érezzük mi is, hogy ez egy apró dolog (talán még akkor is, ha már 100x megmondtuk neki - miért is van nekünk pontosan arra szükségünk, hogy az a cipő a cipősszekrényben legyen?). Az is életszerű, hogy ezen úgy fel tudunk csattanni, hogy az egy indulatokkal teli, egymást vádló veszekedéssé fajul el. Ebben a hónapban már vagy ötödjére..

Érdemes tehát arra figyelni, hogy mi az ami valóban a partnerünkről szól és mi az, ami igazából rólunk, de a partnerünket tesszük felelőssé érte, miközben a saját frusztrációnk inkább a főszereplő.

Összefoglalva

Talán nem is kerül annyi energiánkba az, hogy jobban figyeljünk a párkapcsolatunkra és a párunkra, mint mi azt gondolnánk. A partnerünk apró jelei nagyon sokszor sokat jelenthetnek és néha érdemes megállni és belegondolni, hogy azok vajon tényleg apró jelek és miről is szólhatnak. Vagy mielőt felcsattanunk egy apró dolgon, gondoljuk végig, hogy az valójában kinek az ügye: a miénk, vagy a partnerünké? Valójában sok apró változtatásra van szükség a legtöbb kapcsolatban, semmint egy "nagyobb levegővételre". Próbáljuk először kicsiben! :)

#párkapcsolatitanács #párkapcsolatitanácsadóBudapest #hosszútávúpárkapcsolat #párkapcsolatitanácsadásbudapesten #figyelem