Miért nem tudom elhagyni őt?
Azt érezzük, hogy a kapcsolatunk nem jó úgy, ahogy van? Egészségtelen kapcsolati mintát vettünk észre a párkapcsolatunkban és nem tudunk belőle kilépni?
Akkor miért is nem szakítanak, merül fel a kérdés. Ezeket a párkapcsolatokat sok minden egyben tarthat a kelleténél tovább; akár a gyerek(ek), az anyagiak, a befektetett idő, vagy éppen félelem a szakítás okozta szégyentől.
Társfüggőségről beszélhetünk, amikor két eltérő személyiségű ember együttélés során rosszul hat egymásra és mindketten részesei annak, hogy a rossz kapcsolatuk fennmarad. Behálózzák egymást, már nem is tudni, hol kezdődik az egyik és hol folytatódik a másik.
A társfüggőség hagyományos definíciója a kontrollra, a neveltetésre és a biológiailag függőségre hajlamos- vagy nem megfelelő viselkedésmintájú személlyel való együttélésre fókuszál. Ennek mintapéldája az alkoholista fél és az ezt „lehetővé tevő” másik fél.
Egy kutatás szerint a társfüggő személyek megosztják a felelősséget az egészségtelen viselkedés felett, elsősorban ezekre a rosszul működő dinamikákra fókuszálják az életvezetésüket.
A túlgondoskodó partner megerősíti a rossz viselkedésmintát a másik félben és ez számára legtöbbször kellemes érzést is okozhat, tehát mindketten elköteleződnek a rossz dinamika mellett. A „problémás fél” jutalmakat kontrollálva fejezi ki erejét, míg társa úgy érzi önzetlen segítségével lekötelezte párját. A konfliktushoz két fél kell természetesen és egyáltalán nem biztos, hogy a társfüggő, alávetett partner valóban olyan gyenge, passzív és ártatlan.
Számos ponton tetten érhető, ha egy kapcsolat társfüggőségre épül:
Elfogadható vajon számunkra, hogy különösen nagy áldozatokat tegyünk, hogy a társunk igényeit kielégítsük?
Nehéz nemet mondanunk, ha társunk az időnket és energiánkat igényli?
Titkoljuk társunk drog-, alkohol- vagy törvénnyel szembeni problémáját?
Állandóan mások velünk kapcsolatos véleménye miatt aggódunk?
Csapdába esve érezzük magunkat a párkapcsolatunkban?
Csendben maradással kerülünk el konfliktusokat?
Van kiút a társfüggőségből. Elsődleges a számunkra megfelelő segítő szakember kiválasztása. A tanácsadás során részben a gyerekkori tapasztalatokkal, részben pedig a jelenben fennálló nehézségek és megbeszélése történik.
Fontos elemek az alábbiak a tanácsadás során:
Saját vágyak, szükségletekkel való törődés kialakítása, a belső világgal való kapcsolatfelvétel. Önmagunkat tettre késznek, okosnak és hozzáértőnek „kell” látnunk.
A rendszert fenntartó magatartás elhagyása és a tudatosság segít megváltoztatni a rossz kapcsolati dinamikát.
Megtanulunk válaszolni és nem csak automatikusan reagálni másokra. Toleráljuk mások érzéseit, gondolatait és nem válunk defenzívvé, ha netán egyet nem értés alakul ki. Észrevesszük, hogy a reakcióink a mi felelősségünk, és egészséges kritikával fogadjuk mások rólad alkotott véleményét, ez pedig nem ingatja meg önbecsülésünket. Tudunk nemet mondani és el is tudjuk fogadni másoktól a visszautasítást.
Összességében már nem érezzük úgy, hogy benne kell maradnunk kényszerből egy egészségtelen párkapcsolatban. Rájövünk, hogy más boldogságáért nem mi vagyunk a felelősek, hanem a sajátunkért. És mi döntjük el, hogy ki akarunk-e lépni a kapcsolatból vagy sem
